A teljesítménymotiváció egyik legismertebb megközelítése szerint a sportolók különbözőképpen viszonyulnak a sikerhez és a kudarchoz.

A sikerorientált sportoló elsősorban a fejlődésre és a kihívásokra koncentrál, keresi a lehetőségeket, vállalja a megmérettetést, mert a siker lehetősége motiválja.

A kudarckerülő sportoló ezzel szemben gyakran szorong, alacsony önbizalommal rendelkezik, fél a negatív következményektől, szeretné elkerülni a hibákat. Óvatosabb, kisebb kockázatot vállal, és előfordulhat, hogy inkább biztosan teljesíthető célokat választ a csalódás elkerülése érdekében.

Alapvető beállítódásunkban nagy szerepet játszik, hogy milyen szocializációs hatások értek minket. A helyes és hatékony célkitűzés elsajátítása, a támogató, bátorító, elismerő hozzáállás sokat segíthet az alapbeállítódásunk finomításában.

A sikerorientáltság nem csupán a győzni akarást jelenti. Sokkal inkább azt, hogy a sportoló képes célokat kitűzni, vállalja a kihívásokat, tanul a hibákból, és felelősséget vállal saját fejlődéséért.

Sportpszichológusként ennek erősítésében fontos szerepe lehet:

• konkrét, személyes célok megfogalmazásának,

• az eredmény mellett a teljesítmény- és folyamatcélok kijelölésének,

• a kihívások tudatos vállalásának,

• a hibák tanulási lehetőségként való értelmezésének,

• az önhatékonyság és önbizalom erősítésének,

• a saját fejlődés rendszeres követésének,

• a felelősségvállalás és a belső motiváció fejlesztésének.

Fontos, hogy a magas elvárások ne járjanak együtt állandó önkritikával. A cél nem az, hogy a sportoló féljen a hibáktól, hanem hogy merjen kockáztatni és képes legyen felállni egy nehéz helyzetből.

A sikerorientált sportoló nem az, aki mindig nyer, hanem az, aki folyamatosan keresi a fejlődés lehetőségét, és nehéz helyzetekben is a következő lépésre tud fókuszálni.