Regős Éva®

Regős Éva – gyermek- és ifjúsági klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus, sport szakpszichológus,
coach, tréner és szervezetfejlesztő

← Vissza a bloghoz Fiatal sportoló mosolyogva köti be a cipőjét a tornateremben

Mi mozgatja a sportolót? – A motiváció szerepe a sikerben

„Hogyan tartható fenn a motiváció, hogyan őrizhető meg hosszú távon a lelkesedés?” Ez az egyik leggyakoribb kérdés, amellyel sportolók és edzők egyaránt találkoznak. Sokan úgy gondolják, hogy a motiváció egy állandó érzés, egy adottság, valójában azonban folyamatosan változik és tudatosan fejleszthető.

A sportolók motivációját alapvetően két fő forrás táplálhatja.

A belső motiváció esetén a cselekvés önmagában jutalmazó, a sport okozta örömből fakad. A sportolót a sportág iránti szeretet hajtja, sikeresnek és kompetensnek érzi magát, élvezi a mozgást, a kihívásokat, folyamatosan törekszik a fejlődésre. A külső motiváció esetén a sportoló valamilyen cél elérése érdekében tesz erőfeszítéseket, motivációja olyan tényezőkből ered, mint az elismerés, az érmek, a pénzdíj, a válogatottság vagy egyéb külső jutalmak. Utóbbiak is fontos ösztönzők lehetnek, de ha kizárólag ezekre építünk, kudarcok esetén könnyen elveszíthetjük a lelkesedésünket. A legkiegyensúlyozottabb sportolók általában mindkét motivációs forrást használják, a belső ösztönzők és a külső jutalmak egyaránt hatnak rájuk.

Hogyan motiválhatjuk saját magunkat?

Minden sportoló életében vannak olyan időszakok, amikor csökken a lelkesedés, ilyenkor érdemes visszatérni az alapokhoz:

  • Gondold végig, hogy miért csinálod, milyen örömöket találsz a sportágadban!

  • Legyenek hosszú-, közép- és rövid távú céljaid!

  • Ne csak a végeredményt értékeld, hanem a fejlődést is!

  • Vezess edzésnaplót és ünnepeld meg az apró sikereket!

  • Ne másokhoz hasonlítsd magad, hanem a tegnapi önmagadhoz!

A motiváció nem mindig előzi meg a cselekvést. Sokszor éppen fordítva történik: elkezdünk dolgozni, és a fejlődés újra meghozza a lelkesedést.

Mit tehet egy edző?

Az edző szerepe jóval több, mint a technikai tudás átadása. Jól kell tudni kapcsolódni, meg kell találni az egyes sportolókhoz vezető utat, és személyre szabott motivációs eszközöket kell alkalmaznia. Az edzői attitűd, az edző személye, hitelessége, a sportolóval való kapcsolat minősége, illetve kommunikációs stílusa jelentősen befolyásolja a sportoló motivációs szintjét.

Néhány tanács a sportolói motiváció növeléséhez:

  • Gazdagítsd a motivációs eszköztáradat!

  • Törekedj a sportolókkal való jó és bizalmi kapcsolat kialakítására!

  • Ismerd meg, mi motiválja az adott sportolót!

  • Teremts olyan légkört, ahol a hibák a tanulás részei!

  • Tűzz ki reális, személyre szabott célokat!

  • Adj rendszeres, konkrét és építő jellegű visszajelzéseket!

  • Dicsérd a befektetett munkát, ne csak az eredményt!

A legjobb edzők nem pusztán teljesítményt fejlesztenek, hanem fejlődésre ösztönző környezetet teremtenek.

A motiváció nem állandó, hanem folyamatosan változó folyamat. Lesznek napok, amikor könnyen megy az edzés, és lesznek olyanok is, amikor minden lépés nagyobb erőfeszítést igényel.

A hosszú távú sikerhez nem elég a külső elismerés, szükség van arra a belső hajtóerőre is, amely a sport öröméből táplálkozik. Ha ezt sikerül megőrizni, akkor a sport nemcsak eredményeket hoz, hanem kitartást, önismeretet és mentális erőt is épít.

A motiváció nem azt jelenti, hogy mindig van kedvünk edzeni. A motiváció azt jelenti, hogy tudjuk, miért érdemes folytatni akkor is, amikor éppen nincs.